Faragható anyagok

Elsőként a legközismertebb faragható anyagot vizsgáljuk:

- A fa: mint ipari nyersanyag egyaránt használatos a könnyű- és nehézipari szakágazatokban. Alapanyagként szolgál ipari berendezések, műtárgyak, mezőgazdasági eszközök, bútorok, díszműáru, stb. előállításánál.

- A faipari gyártástechnológiákban előírt fafajok megválasztásánál mindig figyelembe veszik a fa fizikai, mechanikai és szilárdsági tulajdonságait. Az esetleges tudatlanság vagy tévedés következtében a szakmai kudarcon kívül baleset is bekövetkezhet. 

       

                 nedvességből keletkező hibák                        vetemedés, kajszulás

Nem vitatható tehát, hogy a szakembernek kötelessége jól ismerni azt az alapanyagot, amelyből dolgozik.

 

Az élő fa részei

a., a talajszint alatti gyökérzet  (gyökfő, főgyökerek, mellékgyökerek, hajszálgyökerek)

b., a talajszint közelében lévő fatönk

c., a talajszint fölötti fatörzs vagy rönk  (a főágak kezdetéig)

d., a fatörzsből kifejlődő ágazat  (főágak, mellékágak, hajtások)

e., az ágakon lévő levélzet  (lombozat ).

Ahhoz, hogy a fa anyagát valamennyire megismerjük, érdemes az anyagból metszetet készíteni és azt szabad szemmel, -esetleg nagyítóval-  megvizsgálni.

 

A  bütümetszet:  a fa hossztengelyére merőleges keresztmetszet. A metszeten kívülről befelé haladva szembetűnő   a kéreg,  a háncsréteg,  az évgyűrűk halmaza  (szijács vagy szijács és geszt)  és a  bél.

- bütümetszet -

A kéreg (parakambium):  A növény első évében  tápanyagszállító sejteket tartalmazó felbőr, amelyet  a következő évtől  paraszövet  vált fel.

A parasejtek, egy külső réteget létrehozó szövet /parakambium/ közvetítésével jönnek létre.

A parakambium létezése teszi lehetővé, hogy a kéreg a fával együtt fejlődhessen.  Működésének következtében a leváló,  elhalt  paraszövetek helyére új fejlődik. A fakéreg elsődleges feladata az alatta lévő rétegek védelme.

 

Kéregtípusok: a, barázdált;  b, kéregcserepes;  c, kéregpikkelyes;  d, gyűrűs kéreg.

A barázdált kéreg hosszanti repedéses, a cserepes kéreg vastag, egymásra lépcsősen illeszkedő. A pikkelyes kéreg felépítése hasonló, de vékonyabb. A gyűrűs kéreg vékony, héjszerű és gyűrűkben vagy szalagokban leváló. Belőle szép kéregedény készíthető.

A kéreg vastagsága elsősorban fafajtól függő. A fatörzs alsó részén vastagabb és felfelé egyre vékonyodó.

A háncsszövet (belső kéreg): a kéreg belső részén található; a kambium hozza létre. Amikor elhalnak összenyomódnak. Az évente fejlődő újabb réteg anyagszállító feladatot lát el a levélzet irányából a gyökerek felé.

A kambium: az évgyűrűhalmaz legkülső rétege; közvetlenül a háncsrétegtől kezdődően évente fejlődő, osztódó szövetréteg  (az új évgyűrű). A tél végétől, a nedvkeringés megindulásától kezd osztódni, fejlődni és ez a folyamat az ősz végéig tart. Fejlődése nem egyenletes. Csapadéktól, talajnedvességtől függő. Tavasszal a legintenzívebb, nyáron lelassuló és a novemberi fagyok beköszöntével lassan leáll.

A kambium feladata kettős:

a, gyűrű alakban létrehozza a fa fásszöveteit

b, gyűrű alakban létrehozza a háncsréteg szövetét

A kambium tavasz tájékán fejlődő rétege a korai pászta  (un. tavaszi pászta)  szélesebb és világosabb, mint a későbbi időszakban létrejövő  késői pászta (un. őszi pászta), amely sötétebb színű és vékonyabb.   A kettő együtt alkotja az évgyűrűt.

Az évgyűrűk az egymás után fejődött kambiumrétegek halmaza. Felépítésük, sejtjeik formája és mennyisége meghatározza az egyes fák műszaki tulajdonságait.

Az évgyűrűket alkotó pászták közül a koraiak lazább szerkezetűek és puhábbak, mert sejtjeik nagyobb üregűek és sejtfalaik vékonyabbak.

Az évgyűrűk pásztáinak határai a fenyőféléknél és a gyűrűslikacsú lombosfáknál jól megkülönböztethetők. A szórtlikacsú fafajtáknál a pásztahatár nem különül el annyira kontrasztosan, a pászták szinte egybeolvadnak.

A fa bele a szabályosan fejlődött, nem deformálódott növekedésű fa a bütümetszetének középpontjában található. Ez a fajtánként különböző átmérőjű /l...l5 mm/, sötét színű, csőszerű sejthalmaz a fa fiatal korában tápanyagraktárként működött. Szöveti szerkezete nagy  üregű és vékony falú sejtekből áll

A bélsugarak  a bütümetszeten csak akkor láthatók, ha vastagságuk legalább 0.05 mm. Amennyiben észlelhetők, sugár irányú fényes vonalakként látszanak. A fatesten belül összefüggő hálózatot alkotnak.

A geszt és a szijács: Ha egy fiatal fa bütümetszetét vizsgáljuk szembetűnő, hogy a bütüfelület színe egységes (általában sárgásfehér).

Egyes fafajoknál, egy bizonyos kor elérése után, a bél körüli évgyűrűhalmaz sötétebb színű. Az ilyen terület elnevezése: geszt. Az ezt követő világosabb évgyűrűk sávja a szijács. A geszt és szijács szélességének aránya egyedenként is változó lehet. Általánosságban a szijács keskenyebb, de előfordul fordítva is.

Egyes gesztesítő anyagok hatására a terület sötétebb színű, tömöttebb, keményebb és súlyosabb, mint a szijács. A gesztes anyagrész szárazabb és tartósabb. Minden tekintetben jobb műszaki tulajdonságú. Gesztfa pl.: a  tölgy, akác, dió, cseresznye, vörösfenyő.

A szijács az idősödő fa életműködésében még résztvevő szövetek évgyűrűinek halmaza. Világosabb színe a még élő sejtek fehér színű cellulózától van. A szijács területe még a keményebb fák esetén is lazább szerkezetű, puhább és nagyobb nedvességtartalmú.

Az érettfa: Egyes fafajoknál a bütümetszeten nem tapasztalható elszíneződött gesztes terület, bár a bél körüli sejtelhalás folyamata ezeknél is lejátszódott, csak nincsenek jelen színesítő anyagok. Itt a legfőbb jellemző a víztartalom különbség. Ezeknél a fáknál a bél körüli évgyűrűhalmazt  érettfának  nevezik. Ilyen faj  pl.: a hárs, bükk, luc- és a jegenyefenyő.

A szijácsfa  bél körüli területén nincs geszt és nincs érettfás elváltozás. A bütümetszetet vizsgálva látható, hogy a fatest  belső és külső területei nem elkülöníthetők sem színben, sem más tulajdonságokban. Ebbe a csoportba tartozó:  az éger, gyertyán, rezgőnyár, a hegyi- és a korai-juhar.

* A hazai fafajok közül gesztesedés szempontjából különleges csoportba tartozik a  kőris és a mezei szil,  ugyanis mindkét fajnál egyaránt megtalálható érettfás, valamint gesztes fajta.

A gyűrűs- és szórtlikacsú lombosfák  megkülönböztetése szabad szemmel a bütümetszeten  csak akkor lehetséges, ha a likacsok keresztmetszete 0.1 mm-nél nagyobb. A gyűrűs... vagy szórt...  jelző a vízszállító edények elhelyezkedésétől függő.

Amennyiben az edények az évgyűrűk vonalában gyűrűs alakzatban rendeződnek, a fa gyűrűslikacsú, pl.: tölgy, akác, szil, kőris. 

Ha a pásztákban elszórtan találhatók, akkor szórtlikacsú,     pl,:  dió, bükk, nyír, hárs, éger.

 

A  sugaras metszet   (sugárirányú hosszmetszet vagy "tükrös metszet")

A rönkanyag hossztengelyének irányában fűrészelve készül olyan módon, hogy metszi a fa belét. Ezen láthatjuk mindazon szövetrétegek hosszanti metszetét, amelyek a bütümetszeten megfigyelhetők voltak.

A kéreg, a háncsréteg, az évgyűrűk pásztái, a bél, függőleges, közel párhuzamos vonalakként, sávokként mutatkoznak. Egyes fafajoknál színben jól elkülönül a geszt és a szijács területe, valamint előtűnnek a bélsugarak kambiumtól bél irányba futó, elmetszett, fényes ("tükrös") rajzolatai.

A fenyőfélék sugárirányú hosszmetszetén, az említetteken kívül látható a gyantajáratok vonala, barázdája. A  fenyőknél  a bélsugár tükör ritkaság.

A  húrmetszet   (húrirányú hosszmetszet, érintős metszet)

A bütü körvonalának egy szakaszán kijelölve a húrt, a vonal mentén, a farönk darab függőleges tengelyvonalával közel párhuzamosan fűrészelve készül. Ezen a felületen  a szijács  hosszanti szerkezete vizsgálható.

A kéreg és a háncsréteg szinte párhuzamos sávokként látszanak. Az évgyűrűk pásztái viszont fafajtától is függően, különböző rajzolatokat mutathatnak, pl.: lekerekített hegycsúcs formákat, eltorzult görbéket, ellipszis formákat, stb. Ez a rajzolat  /"flóder"/  a fatörzsátmérő fokozatos csökkenéséből, vagyis a fa  sudarlósságából adódik. Dekoratív furnérlemezek készíthetők a fa ezen részéből. 

A húrmetszeten  -egyes fafajoknál-  észrevehetők a bélsugarak kifutásai, rövidke függőleges vonalak formájában.

Néhány fenyőfajtánál  elmetszett gyantajáratokat, esetleg gyantatáskákat, gyantatömlőket is láthatunk.

 

Fafajok keménységi fokozatai:

igen puha  (pl. fűz, nyár, hárs)

puha  (pl. a fenyőfélék)

közép kemény  (pl. tölgy, bükk, kőris, juhar, szil)

kemény  (pl. akác, gyertyán)

igen kemény (pl. bukszus)

csontkemény (pl. ében, pock)

 

A fa keménységét befolyásoló tényezők:

- a faanyagban lévő alapanyagok (pl. gyanta)

- a szöveti szerkezet (évgyűrűszerkezet; a lombosfák edényeinek száma, nagysága, helye)

- a farostok (hosszúságuk, fejlődési rendellenességük;  a rostirány)

- a nedvességtartalom (a fa minél szárazabb, annál keményebb)

- a sűrűségi súly (a keménység általában a sűrűségi súly emelkedésével növekszik).

 

A  fűrészárúk  választéka

Faragási szempontból az iparifa választék egyik leghasználatosabb csoportja.

A fűrészárú olyan  szabványos iparifa alapanyagok elnevezése, amelyeket a feldolgozás során rönkárúból  fűrészeltek, további felhasználás céljára. A rönköt rostfutás irányban, szabvány vastagságra, állítható, több fűrészpengéjű fűrészgépen ("gatteren")  dolgozzák fel.

A fűrészárúnak legalább a két lapja párhuzamosan fűrészelt.

A szélezetlen fűrészárúnak két lapja és bütüs végei fűrészeltek, szélei szabálytalanok, általában kérgesek.  

A szélezett fűrészárú lapjai, oldalai és bütüs végei fűrészeltek. A felületek egymáshoz csatlakoztathatók.

A választék:

- fűrészelt furnérlemez  (vastagsága 0.2 - 8 mm-ig)

- falemez  (vastagsága 8.1 - 11.9 mm-ig)

- deszka  (vastagsága 12 - 40 mm-ig;  szélessége a vastagságának többszöröse)

- léc  (vastagsága 12 - 33 mm-ig;  szélessége legfeljebb 52 mm)

- palló  (vastagsága 40 - 100 mm-ig;  szélessége meghaladja a vastagságának kétszeresét)

- zárléc /hevederléc/  (vastagsága 48 - 100 mm;  szélessége legfeljebb a vastagság kétszerese)

- fűrészelt gerenda  (keresztmetszete legalább 100 x 100 mm;  szélessége 100 mm-en felül nem korlátozott)                  

- tönkárú (Boulles )  (Kiváló minőségű, tőrönkből lemezre, deszkára, lécre és pallóra  felfűrészelt faanyag. A fűrészelő műveletek után a széldeszkák  nélkül, légrés-lécezve, a tőrönk eredeti alakjának megfelelően  összerakják és  úgy szárítják. Ilyen alapanyagból készül, viszonylag azonos színű és anyagtulajdonságú bútorzat, termékcsalád.

 

fűrészelt tönkáru

Jól faragható fafajok és tulajdonságaik:

Tiszafa        (Taxus  baccata)

Anyagtulajdonságok: a szijács keskeny, sárgásfehér; a geszt széles, vörösesbarna; az évgyűrűk       rendkívül keskenyek, hullámosak; a pászták élesen elhatárolódnak egymástól; csersavtartalma magas;  tartós, kemény, rugalmas; (ritka, értékes, szép erezetű, védett fa).

 

Gyűrűslikacsú lombfák

Kocsányos tölgy   (Quercus  robur)

Anyagtulajdonságok: a keskeny szijács sárgásfehér, a geszt sárgásbarna, élesen elhatárolt; edényei nagyok és a korai pásztában az évgyűrű határ mentén egy sorban rendeződnek, a sugár- és a húrmetszeten árokszerűen láthatók; bélsugarai vastagok, jól láthatók a (sugármetszeten széles bélsugártükrök);  magas csersavtartalmú, tartós, szilárd, kemény, jól hasítható, nehéz; kevésbé vetemedik, közepesen zsugorodik,  száradáskor repedékeny.

Kocsánytalan tölgy        (Quercus petraea)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt tulajdonság mint a kocsányostölgyé; az anyagszín           általában élénkebb a kocsányostölgyénél;  az évgyűrűi keskenyebbek; nagy edényei           több sorban rendeződnek az évgyűrűhatár belső oldala mentén; erősebben zsugorodó, vetemedő, egyéb tulajdonságai megegyeznek a kocsányoséval.

Csertölgy  (Quercus cerris)

Anyagtulajdonságok: szijácsa fehér és szélesebb, mint a tölgyé, gesztje vörösbarna (a bütün a geszt színe kb. fél év után piszkosszürkére színeződik);  edényei a korai pásztában  több sorban rendeződnek; bélsugarai szélesek, jól láthatók; álgesztesedésre hajlamos;          gyakori a fagyrepedés, a fagyléc; csersavtartalma kevesebb mint az előző tölgyeknek; nehéz, kemény, szilárd, jól hasítható, nem túl tartós, repedékeny.

Szelídgesztenye    (Castanea  sativa)

Anyagtulajdonságok: nagyon hasonlít a tölgyek anyagához;  szijácsa igen keskeny, sárgás- fehér ; gesztje élesen elhatárolódó, sárgásbarna, széles;  edényei a késői pásztában sorokban rendeződnek;  bélsugarai szabad szemmel nem láthatók; magas csersav tartalmú, tartós;  rugalmas, közepesen kemény, szívós, könnyen hasítható.

Eperfa  (Fehér és fekete eper)          (Morus alba és Morus nigra)

Anyagtulajdonságok: a szijács igen keskeny, csak 2...5 évgyűrűnyi, sárgásfehér;  a geszt színe az aranysárgától a sötétbarnáig  váltakozó, levegő hatására sötétedő;  edényei a korai pásztában több sorban rendeződnek, többségük nyitott; a bélsugarak nagyobb mennyiségben és jobban láthatók mint az akácnál;   csersavas, tartós, nehéz, kemény, nehezen hasítható, szálkásodó;   

Szilfák   

Hegyi szil (Ulmus scabra)                   Mezei szil (Ulmus campestris)            Vénic szil (Ulmus laevis)

Anyagtulajdonságok:     

mezei szil: keskeny, sárgásfehér szijács,  vörösesbarna, sötétbarna geszt;           évgyűrűi élesen elhatárolódnak; edényei folyamatos hullámvonalban a késői pásztában      rendeződnek;  bélsugarai sugármetszeten fényes, világosbarna, szalagos, foltos rajzolatot mutatnak, húrmetszeten sötét színű vonalkák;  kemény, középnehéz, rugalmas, nehezen hasítható, erősen zsugorodó, száradáskor repedékeny, nehézkesen fényezhető;

hegyi szil: sárgásfehér szijácsa kissé szélesebb az előzőénél, gesztje halványbarna; az edények alkotta hullámvonalak összefüggőek;  bélsugarai enyhén látszanak; az egyéb tulajdonságok azonosak a mezei szilével;

vénic szil: szijácsa sárgásfehér, igen széles;   gesztje világosbarna (a bütüátmérő kb.      egyharmada); likacsgyűrűje egy sorból álló; lágyabb szövetű, kevésbé tartós, nehezebben hasítható, alacsonyabb értékű.

Vadcseresznye   (Madárcseresznye         (Prunus  avium)

Anyagtulajdonságok: a szijács keskeny, sárgásfehér vagy vörösesfehér;  a geszt világos vörösesbarna, zöldesbarna csíkoltsággal;  a friss vágású felület levegő hatására sötétedő; edényei az évgyűrűhatár közelében nyitottak; bélsugarai, bélsugár szalagai igen vékonyak; középnehéz, igen kemény, szívós, hajlékony, rugalmas, finom rostú, nehezen hasítható, erősen zsugorodó;  szép rajzolatú, jól fényezhető, értékes. Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek a szelíd cseresznye fajok és a meggy is.

Szórtlikacsú lombfák

Pompás dió   (Közönséges dió) (Juglans  regia)

Anyagtulajdonságok: a szijács széles, világos sárgásszürke, a geszt szürkésbarna, benne szabálytalanul futó sötétebb vonalak;  jól látható edényei az évgyűrűben elszórtan helyezkednek el, a késői pásztában radiális sorokat alkotnak;  a bélsugarak alig     láthatók; a hosszmetszeten szembetűnő a felület árkoltsága;  kemény, rugalmas, tartós,    gőzölve hajlítható, jól hasítható, száradáskor erősen zsugorodik, jól felületkezelhető, jól munkálható, értékes faanyag.

Fekete dió  (Amerikai dió)      (Juglans nigra)     

Anyagtulajdonságok: szöveti szerkezete szinte azonos a közönséges dióéval;  szijácsa világosbarna és fokozatosan megy át a sötétebb ibolyaszín gesztbe, amelyben vöröses színű szabálytalan csíkoltság, ill. foltosság látható;  középkemény, rugalmas, gőzölve jól hajlítható, könnyen hasítható, erősen zsugorodó, száradáskor repedékeny, jól megmunkálható, jól felületkezelhető, ritka, értékes.

Bükk                     (Fagus sylvatica)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos vörösbe hajló fehér, vagy vörösessárgás színű (érettfás);  álgesztesedésre hajlamos (az álgeszt nem követi az évgyűrű vonalát);  az évgyűrűhatár éles;  edényei szabad szemmel nem érzékelhetők;  vastag bélsugarai a sugármetszeten széles     bélsugár-tükrökként láthatók, húrmetszeten vékony, orsó alakú, függőleges vonalkák;  egyenletes szövetű, kemény, nehéz, szilárd, rugalmas, gőzölve kitűnően hajlítható, jól hasítható, víz alatt igen tartós, száradáskor erősen zsugorodó, vetemedő, helytelen tárolásnál könnyen gombásodik.

Gyertyán    (Carpinus betulus)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (érettfás), levegő hatására idővel sárgás lesz;  évgyűrűi erősen hullámosak;  edényei szabad szemmel nem láthatók;        vastag bélsugarai szembetünőek;  egyenletes szövetű, igen kemény, nehéz, sűrű, szilárd, csavarószilárdága kitűnő, tartós, száradáskor erősen zsugorodó.

Barkócaberkenye          (Bálványfa)          (Sorbus  torminalis)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos világos barnásvörös (érettfás);  egységes szerkezetű, álgesztesedésre hajlamos (az álgeszt nem követi az évgyűrűk vonalát); bélsugarai  sötétvörösek;  kemény, nehéz, tartós, rugalmas, nehezen hasítható, száradáskor erősen zsugorodó, jól felületkezelhető.

Körte                    (Pyrus  communis)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt világosbarnás vörös (érettfás);  az évgyűrűhatárokat sötétebb vonal jelzi;  egyenletes szövetű, kemény, nehéz, tömör, finom rostú, tartós, nehezen hasítható, nem rugalmas, erősen vetemedik; jól felületkezelhető, értékes fa.    

Hegyi juhar          (Acer pseudoplatanus)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (néha enyhén sárgás),  (érettfás);  álgesztesedésre hajlamos;  bélsugarai jól láthatók (a sugármetszeten bélsugártükrök);      az évgyűrűhatár észlelhető;  középnehéz, tömör, kemény, tartós, kevésbé zsugorodó, nehezen hasítható; jól munkálható, jól felületkezelhető.

Korai juhar          (Acer  platanoides)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos színű (érettfás) vörösesfehér, fénylő;      bélsugarai vékonyak, alig láthatók; kissé keményebb a hegyi juharnál;  finom rostú, rugalmas, szívós, nagy nyomószilárdságú, kevésbé jól hasítható;  jól munkálható, jól felületkezelhető.

Mezei juhar         (Acer  campestris)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos enyhén vörösesfehér; néha bélfoltos;  rostjai   hosszirányban gyakran hullámosak  (fodros v. habos jávor);  nehezebb, keményebb mint a hegyijuhar;  egyéb tulajdonságai megegyeznek az előző juharéval.

Közönséges  nyír   (Bibircses nyír)              (Betula pendula)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű, enyhe sárgás vagy vöröses árnyalattal, (érettfás);  edényei  fehér pontokként látszanak az évgyűrűn belül; bütüjén gyakran  vörösesbarna húrirányú bélsugár foltok tűnnek fel;  húrmetszeten a bélsugártükrök selymesen fénylenek;  jelentős  csersavtartalmú;  közepesen kemény és nehéz,    könnyen hasítható, a nedvességet, párát jól viseli;  szilárdsági tulajdonságai jók;  lassú         szárítást igényel.

Közönséges platán                  (Platanus hispanica)

Anyagtulajdonságok: a szijács világos vörösfehér, a geszt világos vörösesbarnás, alig megkülönböztethető;  anyagszíne és szerkezete nagyon hasonlít a bükkéhez; rendkívül        sok és vaskos bélsugara a húrmetszeten feltűnően mutatkozik;  középnehéz, közepesen kemény, egyenletes szerkezetű, jól hasítható, hasított felülete selyemfényű, érdekes   rajzolatú, jól munkálható, jól felületkezelhető.

Enyves éger          (Alnus glutinosa)

Anyagtulajdonságok: a friss kivágású fa anyagszíne narancssárgás vörös, a levegőn halványodik és vörösesbarnára változik;  gesztje nem elkülöníthető (érettfás); álgesztesedés előfordul;  bélsugarai sugaras metszeten sötétbarna csíkokat, foltokat alkotnak;  egyenletes szerkezetű, könnyű, puha, ellenálló, könnyen hasítható, kevésbé rugalmas, víz alatt rendkívül tartós,  zsugorodó, közepesen repedékeny, fülledékeny, jól felületkezelhető.

Hársak     Nagylevelű hárs (Tilia  platyphyllos)     Kislevelű hárs (Tilia  cordata)   

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (sárgás vagy vöröses árnyalattal), (érettfás);  az évgyűrűhatárt erősebb sárgás vagy fehér vonal jelzi;  bélsugarai szabad szemmel nem láthatók;  anyaga a nyírfáéhoz hasonló;  egyenletes szerkezetű, magas          viasz tartalmú (3.6 %);  könnyű, puha, szívós, rugalmas, könnyen hasítható, kevésbé vetemedik, zsugorodó, nem tartós, könnyen munkálható, jól pácolható, nehézkesen          fényezhető;  (a nagylevelű hárs anyaga kissé puhább).

Közönséges  vadgesztenye                (Aesculus  hippocastanum)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt fehér, fehéressárga, (érettfás);  egységes, finom szövetű;  évgyűrűi a bütümetszeten jól láthatók;  bélsugarai sugármetszeten jól látszanak;  könnyű, puha, hajlékony, rugalmas, jól hasítható, nem repedékeny, jól felületkezelhető, jól munkálható.

Faragásra  alkalmas  egyéb  hazai  fafajok    (válogatás)

Alma: fehér anyagszín, enyhe vöröses árnyalattal;  kissé puhább a körténél.

Barack: sárgásfehér szijács, vörösesbarna geszt;  a körtével szinte azonos keménységű.

Mandula: vöröses anyagszínű;  tömör szerkezetű, kemény, rugalmas.

Meggy:  anyagtulajdonságai a  cseresznyével megegyezőek.

Mogyoró: fehér anyagszín;  egyenletes szövetű, szívós, rugalmas, közepesen kemény.

Puszpáng: fehéres anyagszín; kemény, tömör, nehéz, sűrű erezetű.

Szilva: vörösesbarna, lilásbarna anyagszín, sötétebb sávozódással;  tömör, kemény, rajzolat-gazdag.

 

Trópusi fafajok  (egzóták)         (válogatás)

Afrikai dió (Biboló): szijácsa keskeny, fehéres,  gesztje barna (enyhén rózsaszínes), sötétbarna, feketés sávozódással;  a körténél kissé puhább, rugalmas.

Cédrus (Fenyőféle): szijácsa szürkés-rózsaszínes vagy  vörösesfehér,  gesztje sárgásbarna, vörösesbarna;  illatos faanyagú;  egyenletes szövetű;  szívós, puha.

Ében:  anyagszíne egyenletes sötétbarna, barnás-fekete, ill. fekete; egyenletes szerkezetű; csontkemény, nehéz, rideg, szívós, tartós;  rendkívül értékes fafaj.

Limba: a szijács és a geszt közel azonos színű (halványsárga, olivazöld, zöldesszürke, esetleg barnás-fekete), olykor csíkozott;  tölgy jellegű.

Mahagóni (Afrikai): szijácsa világos sárgásbarna, gesztje rózsaszínes barna, vörösesbarna;  levegőn kissé sötétedik; közepesen kemény, középnehéz, sávos rajzolatú.

Mahagóni-Sapelli: szijácsa krémszínű, gesztje rózsaszínes, de levegőn gyorsan vörösesbarnára változik; közepesen nehéz, közép-kemény, rugalmas.

Palisander: szijácsa sárgásfehér, sárga, igen keskeny,  széles gesztjének színe sötét rozsdabarnától  ibolyás-barnáig változó, sötét zónákkal sávolt;  friss vágáskor erős illatú;  nehéz, kemény, rugalmas.

Paldao - Dao: szijácsa világos vöröses, vöröses sárga, gesztjének színe szürkétől a világos olajbarnáig  változó;  fekete csíkoltságú; hullámos rostfutású, közepes keménységű, nehéz.

Padouk: bronzvöröses anyagszín; szerkezetében az eperhez hasonló.

Egyes részekben felhasznált szakirodalom: 

Dr. Kovács Illés:  Faanyagismerettan  

.........és most nézzük a további faragható anyagokat:

Csont, szaru: valójában minden állati csont és szaruanyag faragható (ide tartozik az agancs, az agancsrózsa is).

A csont és szaru fejlődési folyamata nagyon hasonlít a fáéhoz. A csont- és szaruszövet tömegét osztódó sejtek halmaza gyarapítja, hossz- és harántirányban egyaránt. Az élet kezdeti szakaszán a növekedés gyors ütemű, majd ez fokozatosan lelassul. A csont bizonyos részei jelentősen likacsos szerkezetűek (un. ritkacsont rész). Ez a terület nem alkalmas faragásra. A "csöves" fejlődésű un. velőscsontok hengeres része a velő kifőzése, a csont zsírtalanítása után jól használható csontedényke alapanyagként. 

A legkitűnőbb csontfajta az elefántcsont, amely az arannyal egyenértékű, de ma már tilos a felhasználása. Kitűnően faragható a marha és a sertéscsont. Ezek közül is elsőként a lábszárcsont és a lapockacsont. 

               

    csont és fa kombinációjú tároló edényke            csont berakásos gyufatartó

A szarvas agancsa rendkívül alkalmas dísz- és használati tárgyak készítésére, és díszítőfaragásra.

A szaru anyagok közül az állat szarva faragható, munkálható jól. A szaru sajátos tulajdonsága, hogy forró vízben áztatva, vagy pár percig lassú tűzön főzve a szöveti szerkezete fellazul, puhább lesz. Így könnyebb alakra formázni és faragni. Karcolni, fúrni, reszelni viszont, kemény állapotában jó.

A legszebb, legnagyobb szarva  a magyar szürkemarhának van. Gyönyörű kürtöt lehet készíteni belőle! (.....csak rettentően nehéz beszerezni!)

marhaszarvból készített ivótülök tartóeszközzel

 

Dísztökök (lopótök, kobaktök): Nagyon régóta használatos víztartó edény a mezei munkáknál. Érdekes módon, órákig hűvösen tartja a benne tárolt italt.

Olyannyira megbecsült tárgya volt a falusi embereknek, hogy a kopogóan kemény héját szebbnél szebb díszítésekkel látták el.

A tök héja csak abban az esetben karcolható, metszhető, véshető, ha teljesen kiszáradt. Szép, krémsárga héján jól érvényesül a legfinomabb karcolás is, ha a karcolatba kontrasznövelő anyagot (pl. pörkölt diófa faporát) dörzsölünk.

kobaktök vésett díszítménnyel (részlet)

 

Szót kell ejteni a termések (magok) faraghatóságáról is. 

A csonthéjasok pl. barack, őszibarack, cseresznye, meggy magja jól faragható. 

Ebben az aprólékos, nagy türelmet és jó szemet igénylő "mikrofaragás" világban is művészi munkákat készített a valaha Tabon élő és alkotó Nagy Ferenc népművészet mestere. 

 

Az előzőeken kívül még faragható anyag  a kő. 

Igaz, népművészetünkben ritkán találkozhatunk díszesen faragott kő tárggyal, de egyes kismesterségek használnak formára faragott követ (pl. molnár, sajtkészítő, stb.). Nem is beszélve a sírkő faragókról.

A legismertebbek: a mészkő, a márvány speciális szerszámokkal, ütve faragással jól faragható.  

Fafaragónak óriási élmény ha zsírkövet faraghat. Ugyanis faragószerszámai ehhez az anyaghoz megfelelőek. Aki még nem próbálta annak kívánom, hogy sikerüljön szereznie egy darabot, és alkosson valami szépet!

 

Az ezen az oldalakon szereplő témakörökhöz őszintén ajánlom az

A FAMŰVES KÉZMŰVES KISMESTERSÉG című szakkönyvem ismeretanyagát.

Róla információ a kezdőoldalon található.

 

Vissza a kezdőoldalra ...Viszont látásra!

Szabó Béla, faragó népi iparművész

Elérhetőségem: e-mail cím: fa@faragosuli.hu
Tel: 06-20-914-8508 (munkaidőben)